Kampányfilm


 

A kampányfilm letöltése (mp4).

---------------------------------------------------------------------------------------------------

2019. március 22-én a kiskőrösi evangélikus templomnál forgattuk idei 1%-os kampányfilmünket, amely április 7-én debütált a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook-oldalán.

film szereplőivel Galambos Ádám készített portrékat a Láthatóan evangélikus projekt keretében, amelyet az április 7-én megjelent Evangélikus Életben olvashatnak.

A forgatás előkészítésében és lebonyolításában a shoeshine.hu csapata, a kiskőrösi gyülekezet és a Luther Kiadó munkatársai vettek részt.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

A szereplők:

Sikter Anna – katekéta, lelkipásztori munkatárs; tanító szakos hallgató – Porrogszentkirály

Édesapám lelkész, édesanyám kántor, így öcséimmel az evangélikus gyülekezetben nevelkedtünk. Számomra természetes és öröm, hogy evangélikus vagyok. Az evangélikusságról a család jut eszembe, de nemcsak azért, mert családom ennek a felekezetnek a tagja, hanem azért is, mert mi, evangélikusok valóban családias közösséget tudunk alkotni. Nagyon fontos számomra a hit, a remény és a szeretet. Jó megélni, hogy ez a hármas nagyon jól ötvöződik az evangélikus egyházon belül. Jó lenne, ha mindannyiunkban, köztük bennem is ez minél jobban mélyülni tudna.

A pedagógusi hivatás számomra összefügg a kereszténység tanításával. Jézus is tanította az embereket. Ő az a jó pedagógus volt, aki a környezetéhez igazodva mindig olyan példákkal magyarázott, amelyek által a legegyszerűbb ember is megértette az evangéliumot. Ez számomra hatalmas példa, arra törekszem, hogy őhozzá hasonlóan én is egyszerűen és tisztán adjam át a gyermekeknek azt, amit meg kell tanulniuk. Emellett a legfontosabb, hogy pedagógusként szeretettel forduljak a gyermekek felé, és ne csak tananyagot, hanem a szeretet lelkületét is át tudjam adni.

Végh Szabolcs, az Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon vezetője, az Evangélikus Motorosok egyik alapítója – Balatonszárszó

Az evangélikusság számomra összefügg a zene és az éneklés örömével. Korábban tudat alatt tapasztaltam ennek az erejét, most már tudatosan is megélem, hogy amikor éneklek, dalolászok, akkor kapcsolatba kerülök Istennel. Egyházzenét, ifjúsági zenét, népzenét több hangszeren is játszom. „A zene Isten ajándéka, ami megvidámítja az ember lelkét” – mondja Luther Márton. Mára tudom, hogy az ének az Úristen ajándéka számomra.

Telekiben szociális munkában roma gyermekeket gitározni tanítok. Ezeken az alkalmakon nemcsak azt oktatom, hogy miként lehet jól zenélni, hanem örömöt és Istennel való találkozási lehetőséget próbálok átadni. Azt gondolom, hogy a zene eszköz lehet, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek az Úristenhez. Barátaimmal, Kocsis Istvánnal és Lakatos Ildikóval ezért is írtunk keresztény tartalmat autentikus cigány népzenére. Ez kimondottan az ottani cigány fiataloknak készült, arról szól, hogy az ember bármilyen nehézségekkel küzd is, az Úristennel való közösségben megtalálhatja az élet értelmét. Luther is hasonlót tett, hiszen népzenére írt egyházi éneket, ami által meg tudta szólítani az embereket.

Kuti Zsuzsanna Luca, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Szakgimnázium végzős diákja – Kiskőrös

Kiskőrösiként aktív tagja vagyok a helyi gyülekezetnek. Nagyon sok fontos élményem van innen, talán a legmeghatározóbb, amikor karácsonykor cserkészként viszem a betlehemi lángot. A gyülekezetben ismerjük egymást, ilyenkor mindenki rám mosolyog, nagyon nagy szeretetet, a közösség örömét élem ekkor meg.

A hagyomány tisztelete már óvodáskoromban kialakult bennem. Az óvodában kezdtem a néptánccal ismerkedni, aztán első osztályos koromtól – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egyre komolyabb szenvedély lett az életemben. Most kiskőrösi szlovák hétköznapi népviselet van rajtam. Élvezem az öltözködés minden pillanatát, külön figyelek az apró részletekre is, hogy minden megfelelően álljon rajtam. Nagymamámnak van egy bácskai ünneplőse, azt is felvettem már. Azt nagyobb gonddal viselem, hiszen abban számomra nemcsak a hagyomány, de nagymamám és általa családom öröksége is megjelenik. A népi kultúra ápolását csak szeretettel lehet művelni, aki nem úgy teszi, azon egyből meglátják.

Smidéliusz Gábor evangélikus lelkész – Budapest

Evangélikus vagyok – ez természetes módon hozzátartozik az identitásomhoz. Olyan hitbeli kapcsolódást és kulturális közösséget jelent, amely meghatározza a gondolkodásomat, mentalitásomat. A lutheri örökség része a vívódás, a megküzdött személyes istenkapcsolat, amelyből szabadság, közvetlenség, elfogadás, félelemmentes nyitottság, kreativitás és kritikus szemlélet is fakad. Alapvetően ez a szellemiség határozta meg a szűkebb és tágabb családi környezetemet, ezt tanultam a konfirmáló lelkészemtől, ifjúsági konferenciákon Gyenesdiáson, gyülekezeti közösségekben. Ennek a szemléletnek a megragadására és továbbadására törekedtem a barátaimmal létrehívott különböző zenei projekteken keresztül is.

Azt csak néhány éve tudom, hogy Smidéliusz Györgyöt, aki felvette ezt a humanista nevet, 1595-ben Wittenbergben avatták lelkésszé, és többek között a szülővárosában, Breznóbányán is szolgált, ahova a reformáció indulásának ötszázadik évfordulóján el is látogathattunk. Meglepő és meghatározó felfedezés, hogy a kegyelmes Isten milyen megerősítő és mélyen gyökerező érveket is felszínre hoz, hogy megtartsa az övéit.

Kuti Pálné Benyik Zsuzsanna, nyugdíjas – Kiskőrös

Kisgyermekkoromtól az evangélikus egyházhoz tartozom. Fiatalon, nyolcévesen lettem árva, de ez sem tántorított el attól, hogy higgyek az Úrban. Egész életemben Jézus Krisztus nyomdokában próbálok járni, élni. Hiszem, hogy nemcsak bibliai igékkel, hanem a saját életünkkel is hirdetnünk kell, hogy Jézus követői vagyunk. Ehhez nagyon fontos, hogy alázatosak legyünk, hogy ne a mi döntéseink, hanem az Úr akarata érvényesüljön az életünkben. Jézus megmosta a tanítványai lábát – amikor gőgösek vagyunk, akkor jó lenne látnunk, hogy Urunk milyen alázatos tudott lenni.

Sok szenvedést, rengeteg terhet kaptam az életben. Arra kértem mindig a Jóistent, hogy ha terhet mér rám, akkor adja a segítséget is, hogy a nehézséget el tudjam viselni. A megbocsátás gyakorlása ezért is nagyon fontos. Hajlandónak kell lennünk a megbocsátásra – sajnos ez nagyon hiányzik a mi időnkben…

Idén töltöm be a nyolcvanadik évemet, de két hektár szőlőt még ma is gondozni tudok. Én a saját erőmből semmire sem lennék képes, de az Isten által sok mindent ma is meg tudok még tenni. Vallom, hogy akkor élünk jól, ha nem a magunkét keressük, hanem Isten dicsőségéért igyekszünk élni. Amennyiben a Jóisten útján járunk, akkor sok mindent megkapunk ahhoz, hogy teljes lehessen az életünk.

Endreffy Máté evangélikus lelkész – Soltvadkert

Számomra az evangélikusság vér szerinti és nem vér szerinti értelemben is a családot jelenti. Felmenőim között több lelkész van. Ezenkívül ez egy olyan közösség, amelynek számos barátot köszönhetek. Gyermekkori gyülekezeti társaim közül többekkel ma is tartom a kapcsolatot. Jó megélni, hogy velük nemcsak a barátság, hanem Isten is összeköt minket. Összetart bennünket, hogy egy célért, Istenért vagyunk együtt.

Vallom, hogy ma, a 21. században evangélikus lelkésznek lenni ugyanazt jelenti, mint évszázadokkal ezelőtt: tisztán és igazan hirdetni az evangéliumot az embereknek. Ez a feladat Jézus Krisztus mennybemenetele és a Szentlélek kiáradása óta ugyanaz. Természetesen az emberek megszólításának, gyülekezetbe hívásának a lehetőségei változnak, erre mindig keressük a megoldásokat, de az alap ugyanaz marad.

Látom, és számos korombéli ismerőstől hallom, hogy korunk egyre kritikusabb az egyházzal szemben. Számukra azt képviselem, hogy Isten igéjére kell a hangsúlyt tenni, és nem az emberi hibákra. El szoktam mondani, hogy nem Isten követte el a hibákat, hanem egyes emberek. Nem vonható Isten felelősségre az ember hibáiért, hanem éppen ő az, aki képes arra, hogy megbocsásson.